Légzéstechnika és kitartás gyorskorcsolyázásban

A légzéstechnika és az aerob kapacitás fejlesztése elsősorban a közepes és hosszabb versenytávok szempontjából meghatározó, de közvetve a rövidebb számokban is érezteti hatását. Az optimálisan fejlett aerob bázis gyorsabb regenerációt tesz lehetővé, és a versenyzők tovább tudnak a maximális intenzitáshoz közel teljesíteni.

Az aerob kapacitást, vagyis a szív és az érrendszer oxigénszállítási képességét, tartós alacsony-közepes intenzitású edzésekkel lehet hatékonyan fejleszteni. Ezek az alapozó edzések képezik a teljesítménynövelés alapját, és nélkülük a nagy intenzitású munkák sem hoznak tartós eredményt.

A légzés ritmusa az edzésen kialakult szokásokon alapul. A kilégzés teljesítményszakaszban (lökésnél), a belégzés visszahúzó fázisban zajlik természetes módon. Erőltetett légzéstechnikák alkalmazása ritkán szükséges, de a testtartás és a légzési izmok rugalmasságának karbantartása fontos.

Az intervallumos edzések, amelyek felváltva tartalmaznak magas intenzitású és pihenő szakaszokat, hatékonyan fejlesztik az anaerob küszöböt. Ez az a pont, amelynél a tejsav termelése meghaladja az eltávolítás sebességét, és az izmok savasodni kezdenek. Minél magasabb ez a küszöb, annál tovább tud a versenyző magas intenzitáson teljesíteni.

A magaslati edzőtábor szintén bevált módszer az aerob kapacitás fejlesztésére. Az alacsonyabb légköri nyomáson a vörösvérsejt-termelés fokozódik, és a hazatérés után 3-4 hétig megnövelt oxigénszállítási kapacitás mérhető. Számos élsportoló rendszeresen vesz részt ilyen edzőtáborokon a versenyidény előtt.

A regeneráció és a pihenés a légzőrendszer és a szív-érrendszer adaptációjának is alapfeltétele. Az edzési terhelést fokozatosan kell növelni, és a szuperterhelések után megfelelő pihenőidőt kell biztosítani. A szív-érrendszer adaptálódása lassabb folyamat, mint az izomzaté, ezért türelmet igényel.