A kanyartechnika elmélyítése

A gyorskorcsolyázásban a kanyar végrehajtása az egyik legtechnikásabb elem, és egyben az egyik legnagyobb tartalék a teljesítmény javítása szempontjából. A kanyarban eltöltött idő az összes versenyszámban meghatározó, és a helyes technika akár több tized másodperccel is javíthat az eredményen.

A kanyarba való belépés meghatározza az egész kanyar minőségét. Az egyenes szakasz végén fokozatosan be kell dőlni befelé, a test és a jégfelszín szöge kb. 20-30 fokra csökken. A belső korcsolya (bal korcsolya esetén) az él segítségével szeli a jeget, míg a külső korcsolya lökőerejét adja.

A keresztezett lépés a kanyar alapeleme. A külső (jobb) lábat a belső elé keresztezik, majd a belső láb oldalra lép. Ez a koordinált mozgás folyamatos hajtóerőt biztosít a kanyarban is. A keresztezett lépések ritmusa a sebesség és a kanyar szűkülésének függvényében változik.

A kar szerepe a kanyarban kettős: egyrészt ellensúlyt biztosít a befelé dőlő testnek, másrészt segíti az egész test forgását a kanyar tengelye körül. A jobb kar a kanyar belseje felé mutat, a bal kar a pálya széle felé. Egyes versenyzők mindkét kart a hátuk mögött tartják, de ez csak meghatározott sebességtartományban optimális.

A kanyarból való kilépés ugyanolyan fontos, mint a belépés. A test fokozatosan egyenesedik ki, és az egyenes pályán alkalmazott testhelyzetbe tér vissza. Az első lépések a kanyar után döntőek: a helyesen kivitelezett kilépés maximális lendületet visz át az egyenes szakaszra.

A kanyartechnika fejlesztése sok türelmet és céltudatos munkát igényel. Érdemes videóelemzést alkalmazni, hogy a versenyző pontos visszajelzést kapjon a testhelyzet, a kar és a penge helyzetéről. Az edzőjátékok, például a körvonal lassan haladással, majd fokozatosan gyorsítva, hatékonyan rögzítik a helyes koordinációt.